Az óceánparti Rabat nem tartozik az országba érkező turisták elsőszámú célpontjai közé, pedig hangulatos utcái, festői partjai és történelmi emlékei miatt igazán megér egy látogatást. A legfontosabb látnivalók ráadásul egy nap alatt is körbejárhatók.

Bevallom őszintén Rabat nekem sem szerepelt a bakancslistámon. A marokkói utazásom során elsősorban Fezt, Marrákest és Chefchaouent szerettem volna felkeresni, végül egy napra mégis megálltam az ország fővárosában is. Jó, hogy így történt, Rabat ugyanis sokkal izgalmasabb helynek bizonyult, mint vártam.

A várost a 12. században alapították az országot akkor uraló Almohádok. Jakub al-Manszur szultán itt szerette volna felépíteni birodalmának új fővárosát, halálával azonban a munkálatok félbeszakadtak. Utódai végül sosem fejezték be a grandiózus építkezéseket. Rabat ezután hanyatlásnak indult és sokáig a berber kalózok központjaként működött. 1904-ben Franciaország és Nagy-Britannia megállapodott az észak-afrikai befolyási övezeteik felosztásáról, ennek részeként Marokkó részben francia, részben spanyol védnökség alá került. A francia vezetés Fez helyett Rabatot jelölte meg fővárosként, az adminisztratív központ pedig az ország függetlenné válása után is Rabat maradt.

A közel félmilliós lakosságú Rabat ma egy igazi modern város forgalmas sugárutakkal, villamosvonalakkal és toronyházakkal, történelmi óvárosa azonban ma is régi formájában tündököl. A Bou Regreg-folyó torkolatánál fekszik a város alapításakor emelt citadella, amely a körülötte húzódó medinával és a modern városmaggal együtt az UNESCO világörökségi helyszíneinek egyike. Bár az óváros területe jóval kisebb, mint Fezben vagy Marrákesben egy sétára mindenképpen érdemes betérni.

Az óvárosból a folyóparton haladva alig 20-25 perc alatt elérünk a Rabat szimbólumának számító Haszan-toronyig. A minaret Jakub al-Manszur szultán hatalmas mecsetének központi eleme lett volna, az épületet azonban sosem fejezték be. A 44 méter magas torony szomszédságában áll egy másik fontos történelmi emlékhely, V. Mohamed mauzóleuma. Az uralkodó, aki 1927 és 1953 között szultán, 1957 és 1961 között pedig király volt, fontos szerepet játszott az ország függetlenné válásában. A díszes sírhely építését fia, a II. Haszanként trónra lépő király rendelte el.

Bár nem sok időt töltöttem itt, az nyilvánvalóvá vált, hogy Rabat egy igazán különleges és sokoldalú hely. Továbbra sem gondolom úgy, hogy csak emiatt a város miatt érdemes lenne ide utazni, de ha a környéken jár az ember, megéri legalább egy fél napot a fővárosra is szánni. Casablanca alig egy órára fekszik innen, Fezből pedig kb. három óra az út. Vonatjegyeket az ONCF weboldalán érdemes foglalni.

További utazós tartalmakért kövess Instagramon, TikTokon és Facebookon is!